Utazás Litvániába 2016
Október 17.-e 2016-ban a legtöbb ember számára csak egy átlagosnak ígérkező, a hétvége után a mindennapok megszokott, valamelyest egyhangú valóságába visszatérő hétfőt jelentett, mely a tanulás és a munkavégzés szükségszerűségével kecsegtetett. Azonban a kivétel ezúttal is erősítette a szabályt: a Móra Ferenc Gimnázium két pedagógusa, Dr. Szabó Gyuláné Matyók Katalin és Gyöngyösiné Busi Erzsébet tanárnők, valamint öt diák, Bakró-Nagy Attila, Blazsev Zsófia, Fekete Fruzsina, Görög Vilmos és Szekeres Boglárka hosszú, de izgalmakban és kalandokban annál inkább bővelkedő utazásra indultak az Erasmus+ program keretén belül, s az úti cél nem volt más, mint Litvánia.
A balti államok legdélebbi országába való eljutást kissé megnehezítette az a tény, hogy közvetlen, direkt repülőjárat tulajdonképp nem létezik Budapestről Vilniusba, Litvánia fővárosába, így egy varsói átszállás által tudtuk csak megközelíteni a várva várt helyszínt. Ekképp az első nap teljes egészében az utazás jegyében telt, s mire ténylegesen, személyesen találkozhattunk vendéglátó családjainkkal, élőben bemutatkozhattunk egymásnak, majd fáradt mosollyal arcainkon elindulhattunk új otthonunkba, addigra az óra talán már az este kilenc órát is elüthette Druskininkaiban, nyolcnapos litvániai tartózkodásunk színterén. Az új környezet új „időszámítást” is eredményezett: pontosan hatvan perccel előreugrottunk az óra számlapján.
Keddi napunk az Erasmus+ programban résztvevő iskola, az Atgimimo, óráinak megtekintésével kezdődött, melyeken vendéglátóinkkal együtt vettünk részt. Megtapasztalhattuk, hogy milyen egy angol vagy egy orosz óra a 13-14 éves litván tanulók körében, bepillantást nyerhettünk a diákok iskolai hétköznapjaiba, az intézmény eseménydús életében. Az első három órát követően a néhány bájos, egyenruhába öltözött, lelkesen mutogatva éneklő litván kisdiák énekes műsorát szemlélhettük meg, s az előadást a már idősebb korosztály hagyományos, népi tánca zárta. Később mindannyian kaptunk egy-egy színpompás, tarka papír lepkeszárnyat, a feladat ebből adódott: meg kellett találnunk a másik felünket, majd beszélgetni, végül bemutatni egymást a többieknek a színpadon – természetesen angolul, hiszen a héten ezen a nyelven tudtunk kommunikálni egymással, a projekt voltaképp nemcsak a nyelvtudás, a szókincs, a magabiztosság fejlesztésére, hanem a nyelv valódi élethelyzetekben való alkalmazására is koncentrálódott. Ezen a napon került sor a programban résztvevő további országok (Norvégia, Lengyelország, Spanyolország és Törökország) diákjaival való megismerkedésre is, később pedig Druskininkai nevezetességeit fedezhettük fel „nemzeti” csoportokra bontva, melyet sok-sok, változatosabbnál-változatosabb, egyedi kép örökített meg.
Szerdán került sor a már előzetesen, otthon elkészített prezentációk ismertetésére, bemutatására, hiszen az Erasmus+ keretén belül minden egyes országban a megszervezett programok valamilyen téma köré épülnek: ezúttal a főzés, a tradicionális, különleges nemzeti ételek világa volt. A délutáni órákban pedig ellátogathattunk a város kincsével, a sóval kapcsolatos, különleges, interaktív foglalkozásra, ahol saját kezűleg készíthettünk páratlan, az egyéni fantáziát megmozgató sóalakokat, tárgyakat, melyeket később kisütöttek nekünk, így büszkén hazahozhattuk őket.
Csütörtök délelőtt került sor az egyik legsikeresebb, legizgalmasabb programra: a különböző nemzetek egy-egy csoportot alkotva sajátíthatták el egy-egy tipikus litván fogás receptjét, mindezt főzés szintjén is megvalósítva, s az eredmény meglehetősen ízletesre sikerült. Délután felkerestük a város Snow Arénáját, ahol a természetes körülmények között fenntartott hóban a diákok elsajátíthatják a síelés és a snowboardozás technikáját, s voltaképp ez adja Druskininkai egyik fő vonzóerejét, turistacélpontját az egészségmegőrző, - és visszanyerő gyógyfürdők mellett. S ha már sportdélután, akkor nem szabad elfelejteni az iskolában nagy népszerűségnek örvendő mini golfot, melyet minden nemzet kipróbálhatott, majd egy verseny során össze is mérhették tudásukat. Az erőpróbán elérhető első helyezést végül gimnáziumunk csapata nyerte el, a jeles esemény oklevél átadásával zárult.
A pénteki napon hivatalos, polgármester-helyettesi üdvözlésben, előadásban lehetett részünk, mely révén közelebbi képet kaphattunk Druskininkai múltjáról, jelenéről, s a jövőbeni tervekről, a város arculatáról, alapvető értékeiről, külföldi kapcsolatairól. A köszöntőt követően két múzeum kiállításait vehettük szemügyre: az első a hagyományos, faragott litván szobrokat prezentálta mind egy malomépületben, mind a szabadtéren, míg a második a szovjet időket visszaidéző, elemző, a 20. század második felét felölelő litván történelmet szemléltette számtalan tárgyi bizonyítékkal. Az esti program szintén a gasztronómiához kötődött, hiszen figyelemmel kísérhettük a tradicionális litván édesség, a Sakotis megsütését.
A szombatot az ország fővárosában, Vilniusban töltöttük, azonban először kisebb kitérőt tettünk Trakai városába, ahol lehetőséget kaptunk a csokoládé-és süteménykészítés fortélyainak elsajátítására, kipróbálására. Azt hiszem, ez volt a másik igazán élvezetes, „édes” program, mely mindannyiunknak elnyerte a tetszését. Ezt a Nagyfejedelmek Palotájának(?) körbejárása, majd reneszánsz litván táncok megtanulása követte. A napot pedig a búcsúmulatsággal zártuk, hiszen voltaképp a szombati nappal lezárult a heti program, vasárnap a legtöbb ország már hazautazott. Mi azonban, lévén csak hétfőn térünk vissza Magyarországra, a vasárnap szabadságát kihasználva látogatást tettünk Kaunasba, az ország második legnagyobb városába. Idegenvezetőnk segítségével mind az ó-, mind az újváros jellegzetes épületeit, helyszíneit ismerhettük meg. Láthattuk a város panorámaképét, s még az Ördögök Múzeumába is betekinthettünk. Azonban a Druskininkaiba való hazatérésünk közben tudatosult bennünk, hogy másnap már mi is újra otthon leszünk, visszazökkenünk a régi kerékvágásba.
Litvániai tartózkodásunk rengeteg érdekes, új tapasztalatot adott. Sosem volt hiány feladatokban, látnivalókban, s persze nevetésben, jókedvben sem. Mindannyiunk nevében mondhatom, a Litvániában töltött egy hét felejthetetlen emlék marad örökké. Élményekben gazdag, fantasztikus pillanatokat élhettünk át egy olyan országban, melyet eddig csak térképről ismertünk. Új ismertségeket kötöttünk más nemzetbeli diákokkal, melyek a jövőben remélhetőleg fennmaradnak, s a kapcsolatok ápolása révén esetleg tovább fejleszthetjük angol nyelvtudásunkat, beszédkészségünket.
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem az öt tanuló nevében Dr. Szabó Gyuláné Matyók Katalin és Gyöngyösiné Busi Erzsébet tanárnőknek a remek szervezést, felkészítést, s a bizalmat, melyet nekünk szavaztak meg a litvániai útra. Köszönjük, hogy volt lehetőségünk egy kicsit világot látni!
Blazsev Zsófia